1965-ben is nyár volt, forró, napsugaras nyár. A Gyáli út akkor is olyan volt, mint most. És az Alma Mater is még mindig ugyan olyan sárga, mint annak idején volt. Lelkünkben pedig már zsongott az ifjúság varázsa, álmokkal, vágyakkal teli szerelmes álomkép, felnőtt, igazi felnőtt leszek. Gondtalan gyermekkorunk elszállt ott a nyárral, komoly elképzelésekkel, elvárásokkal és vágyakkal léptünk, a titokzatos élet elé. Ki tudta még akkor mi vár reánk, jó, vagy rossz, bánat, vagy öröm. De mentünk bátran, nagy büszkén kilépve a Puskás kapuján egy új élet felé.
Mert mi voltunk az „ifjúság”, akik nem féltek semmitől.Mi, akik még maradtunk és vagyunk itt a földön, mert dolgunk volt és van, család, munka és furcsa mód, a tisztesség.
Elmúlt az idő, hosszú volt az út. Kinek sima, másnak göröngyökkel teli. Találkozóink mind egy-egy útkereszteződés, melyen haladva, becsatlakozva találkozunk egymással. Lehet szél, lehet vihar, lehet napfény, vagy eső, mi azért minden évben találkozunk. És amíg találkozunk, élünk, kíváncsiak voltunk és vagyunk egymásra. Mi van Veled? Hogy vagytok, tudunk-e valamiben, akár egy jó szóval is, gondjaidban segíteni? Voltak az eltelt évek során persze viták, de ezek soha nem a gyűlölködés, az egymás gyűlöletéből fakadtak, hanem a köröttünk parázsló politika, a politikusok keltette megosztási szándék keltette. Annyiszor mondtuk ki persze, hogy hagyjuk a politikát, de akár akartuk, akár nem, itt van velünk a napjainkban, zsonganak a fejünkben. Igyekszünk ezt nem elfelejteni és kikapcsolni, csak a diák-korunkban és az eltelt években egymás iránt érzett gondolatainkat megtartani és ápolni. Öregszünk, többen már az egészségük miatt nem tudnak eljönni egyszer-egyszer, de keressük egymást, telefonon, videó segítségével és elmondjuk mi volt és van velünk, mi történt az elmúlt időben. Kell, igényeljük, hogy tudjunk egymásról!
Ezért lehet, hogy ismét és sokadszor, szeretetben és békességben együtt legyünk.
Solnay Dénes
2021
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése